Stratégia

Stratégia? Az életemre? A közösségért?

Istentisztelet, , , Evangelical Free Church Leichlingen, tovább...

automatikusan lefordítva

Bevezetés

Ma a "stratégia" témájáról szeretnék beszélni.

Első pillantásra talán kissé furcsán hangzik prédikációs témaként. Ma sem katonai kérdésekről szeretnék beszélni.

Naivan beírtam a "stratégia" szót keresőszóként a bibleserver.com oldalra. Az alapértelmezett beállítás a Luther-fordítás volt, és ott nem volt stratégia. Aztán hozzáadtam más bibliafordításokat is, és megtaláltam, amit kerestem: "Remény mindenkinek", a Példabeszédek 24:5-ben; HFA:

Mert csak stratégiával lehet csatát nyerni, és ahol sok tanácsadó van, ott győzelem van.

Ez visszavezet minket a háborúhoz. Ez azonban inkább képként értendő, ami világos, ha a mondat szövegkörnyezetében olvassuk (Példabeszédek 24:5-7; HFA):

5 A bölcs embernek nagy ereje van, és az értelmes ember egyre nagyobb erőt nyer. 6 Mert csak stratégiával lehet csatát nyerni, és ahol sok a tanácsadó, ott győzelem születik. 7 A bölcsesség elérhetetlen a bolond számára; amikor a városi tanácsban fontos dolgokat tárgyalnak, be kell fognia a száját!

Most kíváncsi voltam, hogy a többi bibliafordítás mit ír ide a "stratégia" helyett:

Van egy programom, ami az egyes bibliai részek héber szavait mutatja, de az alapszövegben szereplő héber szót itt nem tudom kiejteni, így nincs értelme felolvasni.

tǎḥ-bǔ-lôṯ

Ez a program a szó lehetséges fordításait is megmutatja, ami izgalmas. Sajnos ezek a fordítások angol nyelvűek, és mindig nehéz egy az egyben fordítani különböző nyelvek között, különösen három nyelven.

De azért érdekes, hogy mi jött ki ebből. Hogy mit jelent az itt fordított "reményt mindenkinek" fordítás "stratégia":

Ezeket a lehetséges jelentéseket két kategóriába oszthatjuk.

Az első a mérlegelés, alapos átgondolás. Ide tartozik az is, hogy bölcs tanácsokat kérünk másoktól, és azokat beépítjük a gondolatainkba.

A második kategória a vezetés. A "stratégia" mindig vezetői kérdés, és ha nem vezetőként akarsz róla gondolkodni, akkor meg kell próbálnod a vezetés szemüvegén keresztül nézni. Ha például a főnököddel akarsz beszélgetni a vállalati stratégiáról, annak csak akkor van értelme, ha megpróbálod a főnök szemszögéből nézni. A saját részleged már nem játszik olyan fontos szerepet. Mi az, aminek a vállalat egésze szempontjából van értelme?

Hasonló a helyzet a közösséggel is. Ha stratégiáról akarsz gondolkodni, akkor el kell hagynod a "nem tetszett annyira a legutóbbi istentisztelet" szintjét, és át kell gondolnod, hogy milyen lehet az istentisztelet vagy a gyülekezet a jövőben.

De nem akarok ilyen magasra menni az első lépésben. Kezdjük a személyes életünkkel.

Az én életemre vonatkozó stratégia

Van-e neked, van-e nekem stratégiád az életedre vagy az életemre?

Szükséged van egyáltalán rá?

Az önmérés és önoptimalizálás korában élünk. A fitneszszalagok népszerűek, az egészség fontos. A következő mondás azonban elég régi: "A lényeg, hogy egészséges legyél!" Ezt már a 70-es években is tudtam.

A táplálkozás pedig manapság már fél vallás. Mindig vannak új trendek. Néhányan emlékeznek például az ételkombinációs diétára, amelyről az emberek teljesen meg voltak győződve. Ma már nem hallani róla semmit. Régebben volt az alacsony zsírtartalmú diéta, ma már az alacsony szénhidráttartalmú, és most az időszakos böjt az új menő szar, ööö, trend.

Néhány év múlva megint valami más lesz. Olyan érzés, mintha a tévéújság minden számában leírnának egy új diétát az USA-ból, ami különösen nagyszerű és sikeres.

A táplálkozás fontos. Néhányan tudjátok, hogy nyár óta tudom, hogy cukorbeteg vagyok. Tehát valaminek változnia kell. Mindig megnézem a megvásárolt élelmiszerek hátulját, hogy mennyi cukor van benne. Néha megdöbbenek. A gyümölcslevek például rengeteg cukrot tartalmaznak. Egy pohár almalé annyi cukrot tartalmaz, mint 8 kockacukor. Már az is jó volt, hogy egyáltalán nem szerettem gyümölcslevet inni.

Sok minden megváltozott az életemben: Nincs több üdítőital, nagyon kevés édes dolog, és fogynom is kellene egy kicsit, tehát több teljes kiőrlésű lisztet, kicsit csökkenteni a csipszet, stb. és megpróbálom hetente egyszer kerékpárral megtenni a 23 km-t a munkahelyemre.

De ez nem az én életstratégiám. Csak arról van szó, hogy reálisan kell vigyázni az egészségünkre, és nem szabad meggondolatlanul tönkretenni az egészségünket. Én már fogytam egy kicsit.

Akkor mi a helyzet a szlogennel: a lényeg, hogy egészséges legyek?

Bármennyire is fontos az egészség, nem ez a legfontosabb, és ha az élet csak a diétáról és a fittségről szól, akkor valami nincs rendben.

De hogyan is kellene ennek lennie? Szükségünk van egy stratégiára az életünkhöz?

Nézzük meg ezt a kérdést életünk végéről, 1 Korinthus 4:1-5; NGÜ

1 Most már ti is tudjátok, hogyan kell gondolkodnotok rólunk: Krisztus szolgái vagyunk, akiket Isten által kinyilatkoztatott titkok hirdetésére bíztak. 2 És mit várnak el attól, akit megbíztak egy feladattal? Elvárják tőle, hogy megbízhatóan végezze el azt. 3 Nekem azonban nem számít, hogy milyen ítéletet mondtok rólam, vagy hogy más emberi hatalom ül-e felettem ítélkezni. Még én magam sem merem magamról ítéletet mondani. 4 Nem tudom, hogy bűnös vagyok-e bármiben is, de ez nem igazol engem. Az számít, hogy az Úr milyen ítéletet hoz felettem. 5 Ne ítélkezzetek tehát elhamarkodottan, "hanem várjátok meg, amíg az Úr eljön. Ő majd fényt derít mindenre, ami rejtve van, mindenre, ami még mindig a sötétségben van, és feltárja az emberek legtitkosabb gondolatait. Akkor mindenki megkapja majd Istentől azt az elismerést, amit megérdemel.

Pál itt magáról, mint apostolról beszél, de úgy gondolom, hogy ez általában minden keresztényre is vonatkozik. Nincs teljesítménymérés, nincs sikerelvárás, csak azt várják el, hogy megbízhatóan teljesítsd a feladatodat. Más fordítások azt írják itt, hogy hűségesnek kell találtatni titeket. És nem rajtunk múlik, hogy ítélkezzünk, Isten fog ítélkezni a végén, ahol a "bíráskodni" inkább negatív felhangot kap. Keresztényként már nem ítélkezünk, hanem a végén elismerésben (vagy más fordítások szerint "dicséretben") részesülünk, amennyire jogunk van hozzá.

Itt nyomás alatt érezhetjük magunkat: Egyáltalán megbízhatóan végzem-e keresztényi feladatom? Ismerem-e már a feladatom? Eléggé keresem-e azt?

Úgy gondolom, hogy egyesek hajlamosak nyomás alá helyezni magukat. Talán a munkahelyi kudarctól is félnek, ezért próbálnak lépést tartani az önoptimalizálással, a fittséggel, a táplálkozással stb. bár ezek persze önmagukban mind jó dolgok.

De nem szabad elfelejtenünk: Pál a fenti szövegben valóban egyfajta ítéletről beszél, de ez mindenképpen pozitív ítélet: elismerés, dicséret. Nem azt mondja: Akkor mindenki megkapja Istentől a megérdemelt büntetését. Inkább azt mondja: Akkor mindenki megkapja Istentől az elismerést vagy dicséretet, amit megérdemel.

Tehát a stratégiai kérdéseket nyugodtabban is megközelíthetjük, nem igaz? De mi a helyes stratégia az életünkhöz?

A legelső bibliai vers, ami eszembe jut, a Példabeszédek 3:5,6; LUT:

5 Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne támaszkodj értelmedre, 6 hanem emlékezz meg róla minden utadon, és ő vezet téged.

vagy egy másik fordításban (Példabeszédek 3, 5.6; NL):

5 Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne támaszkodj az értelmedre. 6 Emlékezz meg róla mindenben, amit teszel, és ő megmutatja neked a helyes utat.

Természetesen nem arról van szó, hogy kikapcsoljuk az elménket. Ez egy olyan értékes ajándék, hogy természetesen mindig használnunk kell.

De tisztában kell lennünk a korlátaival is. Ez lenne az életstratégia: használni a saját elmédet, de tudatában lenni annak korlátainak, és korlátok nélkül bízni Jézusban.

A következő két igevers ebbe illeszkedik (Példabeszédek 3, 7.8; NL):

7 Ne bízd el magad bölcsességedben, hanem féljed az Urat, és kerüld a gonoszt. 8 Ez egészségessé teszi életedet, és új erőt ad neked.

A "féljetek az Úrtól" kicsit ijesztően hangzik. Az eredeti héber félelem szó már félelmet jelent a rettegés értelmében, de azt is jelenti, hogy "tisztelet", "tisztelet", és azt is, hogy "fantasztikus", "nagyszerű", "lenyűgöző", "elsöprő".

A "félni" szónak ez a sokféle jelentése remélhetőleg egyértelművé teszi, hogy érdemes bízni Istenben. Ez a csodálatos, imádnivaló, lehengerlő, de egyben félelmet keltő Isten a mi oldalunkon áll.

Ez legyen az életünk alapja.

De vajon elég ez a "stratégia"? Elgondolkodhatsz azon, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel.

A 40 év feletti emberek gyakran többet gondolkodnak ezen. Gyakran a gyerekek már felnőttek, jobban megalapozott vagy, már nem irányítanak annyira a körülmények, hanem nagyobb szabadságod van az életed megszervezésében. Ilyenkor számvetést készítesz, életközépi mérleget. És ha az eredmény nem kielégítő, akkor az átcsaphat kapuzárási válságba. Van, aki ilyenkor mindent újra dob, újrakezdi, maga mögött hagyja az előző életét. Persze ennek nem kell mindig kapuzárási pánik miatt történnie, de én megértem ezt a folyamatot, hogy számot vetünk a saját életünkkel. Hány évem van még hátra, mit akarok kezdeni velük? Hogyan kezelem, ha nem kielégítő a mérleg?

Senki sem akar utána egy idősek otthonában ülni és az elvesztett lehetőségeken búslakodni.

És mit tervez még Isten velem?

Nem hiszem, hogy az ilyen gondolatokat el lehet kerülni, és nem is kellene.

A személyes életstratégiáról nem sok minden jut eszembe. Talán túl kevés volt a módszertan, vagy valami ilyesmi. Vannak életviteli tanácsadók vagy életvezetési tanácsadók, akiknek fizethetsz azért, hogy kidolgozzanak veled egy életstratégiát, és végigvezessenek rajta. Ez sok pénzbe kerül, és nem tudom, hogy segít-e.

De barátokkal beszélgetni arról, hogy mit akarsz, milyen álmaid vannak még, és hova akar Isten vinni téged, biztosan hasznos.

És az Istenbe vetett bizalom fontos alapként az ilyen gondolatokhoz. Gondolj rá, bármit is teszel, majd Ő megmutatja a helyes utat. És ne bízd el magad a bölcsességedben, hanem bízz és félj Istenben (a helyes úton).

Stratégia az egyház számára

Amikor a "stratégiára" gondolsz, talán inkább az egyházra gondolsz, mint a személyes életedre. Vagy azt gondolhatod, hogy a stratégia egyáltalán nem illik a gyülekezethez.

Folytatjuk úgy, ahogy eddig, imádkozunk eleget, aztán az egyház így fog működni a következő 100 évben.

Ez még stratégia is lenne. Ha imádkozunk, és Isten világossá teszi számunkra, hogy jó ez így, ahogy van, akkor működni fog.

Néha nem jut eszünkbe semmi, amin változtatni kellene. Lehet, hogy a dolgok egy kicsit zavarosnak tűnnek.

Az ApCsel 16, 25.26; NL-ban Pál és Silás nagyon nehéz helyzetben volt. Börtönben voltak, és még igazságtalanul bántak velük:

25 Éjfél körül Pál és Silás imádkoztak és énekekkel dicsőítették Istent. A többi fogoly hallgatta őket. 26 Hirtelen heves földrengés támadt, és a börtön alapjaiban rengett meg. Az összes kapu feltört, és az összes fogolyról lehullott a lánc!

Imádkoztak és énekekkel dicsőítették Istent. Nem tudjuk, hogy imádkoztak-e ezért a földrengésért. Azt sem tudjuk, hogy a dicsőítő énekeket csak maguknak énekelték-e, vagy szándékosan a fogolytársaiknak énekelték, a következő gondolatmenet szerint: "Isten olyan nagyszerű, hogy mindenkinek hallania kell".

A külső helyzet zavarosnak tűnik, mert a börtönből általában nem szoktak kijutni. De Pál és Silás a többiekre gondolt, akik szintén hasonló helyzetben voltak. És Isten alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Ennek eredményeként a börtönigazgató és családja hitre jut, és az első látható változás az életében az, hogy ellátja Pál és Silás sebeit.

Az imádkozás és a várakozás tehát nem feltétlenül a legrosszabb stratégia. De vajon imádkozunk-e azért is, hogy zavaros helyzetünk falai leomoljanak?

Valójában a stratégiát egy kicsit többre képzeljük. A Bibliában, különösen az apostolok idejében, erre is találunk utalásokat.

Az ApCsel 13,2 (Újszövetség) az első feljegyzett apostoli út kezdetét írja le:

2 Egy napon, amikor a gyülekezet imádsággal és böjtöléssel szolgált az Úrnak, a Szentlélek ezt mondta: "Engedd el Barnabást és Sault nekem arra a feladatra, amelyre elhívtam őket." 3 További böjtölés és imádság után tehát mindkettőjükre rátették a kezüket, és elküldték őket.

A Szentlélek itt indítja el az első missziós utat. Az egyháznak abban az időben még nem volt stratégiája Európa evangelizálására. Valószínűleg eszükbe sem jutott volna kiküldeni a leghatékonyabb munkásaikat.

Érdekes részlet itt, hogy ebben a fordításban a gyülekezet imádsággal és böjtöléssel szolgál az Úrnak. Más fordítások szerint csak az egyház prófétái és tanítói imádkoztak és böjtöltek, vagy imádkoztak és böjtöltek. Nyilvánvalóan ezt itt nem lehet ilyen egyértelműen fordítani.

De nem baj, a missziós utat a Szentlélek kezdeményezi, talán azt is mondhatnánk, hogy a világ evangelizálásának stratégiáját a Szentlélek kezdeményezte.

A második missziós úton Pál és Barnabás érintett. Újra látni akarják az általuk alapított gyülekezeteket, mérlegelik, hogy mely embereket akarják magukkal vinni. Nem írja kifejezetten, hogy egyiküknek például látomása volt, ahol a Szentlélek azt mondta neki: "Induljatok el!".

Nem, gondolkodnak, eszmét cserélnek, bizonyára imádsággal kísérve, és döntenek.

De Pál és Barnabás nem értettek egyet, összeütköztek és elváltak útjaik. Minden vita ellenére azonban értelmesen szétváltak. Barnabás Ciprusra utazott, ahol korábban együtt voltak, Pál pedig északra, a mai Törökországon keresztül.

Nem tudom, miért kellett ennek a vitának megtörténnie, de azt mutatja, hogy a gyülekezeti munkával és általában az Isten országában végzett munkával kapcsolatos kérdésekben is lehet nézeteltérésünk, és hogy néha ellentmondásos vitáink lesznek.

Érdekes, hogy Pálnak a jelek szerint a második missziós útjára is volt egyfajta stratégiája (ApCsel 16,6-10; Újszövetség):

Pál és társai most Phrügiának azon a részén utaztak, amely Galatia tartományhoz tartozott. Tulajdonképpen Ázsia tartományban akarták hirdetni "Isten" üzenetét, de a Szentlélek megakadályozta őket ebben. 7 Mísziához közeledve megpróbáltak továbbutazni Bithünia felé, de Jézus Lelke ezt sem engedte meg nekik. 8 Így megállás nélkül utaztak Míszián keresztül, egészen Tróasz kikötővárosáig. 9 Ott az éjszaka folyamán Pálnak látomása volt. Egy makedónt látott "előtte állni", aki azt kérte tőle: "Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!". 10 Ezután azonnal kerestük a lehetőséget, hogy átkelhessünk Macedóniába, mert meg voltunk győződve arról, hogy maga Isten hívott el minket 'ezen a látomáson keresztül', hogy vigyük az evangéliumot az ottani népnek.

Pál a csapatával Kis-Ázsiában, a mai Törökországban utazott, és az ő szempontjából minden bizonnyal ésszerű stratégia volt, hogy ott mindenütt hirdesse az evangéliumot.

De Istennek nagyobb célja volt: egy új kontinens, Európa is meg kellett, hogy ismerje az evangéliumot.

És Pál és csapata nyitott volt erre. Megváltoztatta a stratégiáját, talán egy kicsit ki is lépett a komfortzónájából, és egy teljesen új útra lépett.

Tudjuk, hogy mindennek milyen hosszú távú következményei voltak.

És hogyan csináljuk mi itt?

Pál biztosan nem térképekkel, agytérképekkel, kártyákkal és a kártyákon lévő pontokkal dolgozott. Ilyen eszközök akkoriban nem léteztek, a térképek pedig valószínűleg nagyon ritkák és nagyon drágák voltak.

Amikor stratégiára gondolunk, gyakran jutnak eszünkbe ilyen megbeszélések, és gyakran az az érzésünk, hogy valahogy semmi sem jön ki belőlük.

Szent Pál elment, elgondolkodott rajta, másrészt hagyta magát újra és újra vezetni.

Szerintem fontos, hogy a nagy egészről gondolkodjunk, még akkor is, ha gyakran nehéznek találom az utat a nagy képtől a mindennapi gyakorlatig. Hogyan ötvözi a gyakorlatot és a stratégiát?

Ilyen kérdéseken gondolkodom már egy ideje az önkormányzat kapcsán. Szükségünk van-e új stratégiára a közösségünk számára? És ha igen, hogyan kellene ennek kinéznie? Vigyétek magatokkal, imádkozzatok Istenért, hogy kezdeményezzen és mutasson valamit.

Összefoglaló

Elérkeztem a végére:

.