Bevezetés
Az 1980-as években több helyről is el kellett költözni a külszíni lignitbányászat miatt. Az egyik helyen a lakosoknak különböző terveket mutattak be arról, hogyan nézhetne ki az új hely. Például javítottak az alaprajzon, az utcák elrendezésén stb. de a polgárok azt a változatot választották, amelyik leginkább hasonlított az eredeti régi városukra, annak ellenére, hogy a régi alaprajz nem volt hatékony és zavaros, és problémákat okozott.
Ez a hely - sajnos nem tudtam meg a nevét - bekerült egy amerikai pszichológusok által készített kutatási cikkbe, amelynek ez volt a címe:
"Status quo torzítás a döntéshozatalban
ami németül nagyjából annyit jelent:
"A status quo előítélet a döntéshozatalban".
A "status quo" itt nem a rockzenekart jelenti, hanem latinul a fennálló jelenlegi állapotot, így szokták használni a kifejezést.
Vessünk még egy gyors pillantást a példára. Egy teljesen új város épült: Miért nem épült szebbre, jobbra? Miért választották a régi, megszokott, de rosszabbat a jobb helyett?
Tetszett a "status quo bias" kifejezés. A definíció (a Wikipédiából) így hangzik:
A status quo torzítás (más néven status quo tendencia) egy olyan kognitív torzítás, amely a status quo túlzott preferálásához vezet a változással szemben. Más szóval, az emberek azt akarják, hogy a dolgok maradjanak úgy, ahogy vannak.
vagy
A status quo elfogultság következtében az emberek nagyobb kockázatot vállalnak a status quo fenntartása érdekében, mint a helyzet megváltoztatása érdekében.
Valóban? Találkozunk-e ezzel a leírással?
Nézzünk erre egy példát az Ószövetségből.
Kivonulás Egyiptomból
Néhány ezer évvel ezelőtt az izraeliták Egyiptomban éltek, és jól megvoltak, így sok gyermekük született, és egyre többen lettek. Egy bizonyos ponton ez ijesztővé vált az akkori Egyiptom királya számára (2Mózes 1:9-14; NL).
A fáraó később még tovább megy (2Mózes 1:22, NL):
Egy fiú túléli, és a Mózes nevet kapja, amely később fontos szerepet játszik.
Hogy az egyiptomiak mennyi ideig és milyen következetesen végezték az újszülött fiúk meggyilkolását, nincs feljegyezve, de az izraelitákat olcsó munkaszolgálatosként is fel akarták használni, ezért valószínűleg valamikor abbahagyták az újszülött fiúk meggyilkolását.
A legtöbb ember ismeri ezt az esetet. Negyven évvel később a már említett Mózes kivezeti Izrael népét Egyiptomból, és a sivatagon keresztül az Ígéret Földje felé halad, Isten látható beavatkozásától kísérve, például a felhőoszlop és különböző csodák révén.
Így az emberek körülbelül negyven évig éltek ebben a nyomorúságos munkában. Gyermekek születtek ott, akik ebben a rabszolgaságban nőttek fel, egy életen át tartó rabszolgaságban.
Most tehát a nép elhagyta Egyiptomot, látta, hogy Isten kettéválasztja a Vörös-tengert és legyőzi az egyiptomiakat.
Akkoriban a sivatagban voltak, és a dolgok nem mindig mentek szuper simán. Néha napokba telt, mire vizet találtak. Isten ekkor gondoskodott a vízről.
És akkor, az Egyiptomból való kivonulás utáni második hónap 15. napján, tehát még minden friss volt, a következő történik (2Móz 16:2,3; NL):
Természetesen Isten ismét gondoskodott róluk, mannával és fürjekkel, a legtöbben már hallották a történetet.
De itt szeretnék egy pillanatra megállni.
Az egyiptomi húsosfazekak még ismerősek voltak az izraeliták számára, de a fáradság, a verés, a rabszolgaság feledésbe merült. Vagy utólag visszatekintve már nem voltak olyan fontosak számukra.
Inkább az ismerős verés, mint a bizonytalan remény? Inkább az ismerős rabszolgaság, mint a szabadság egy ismeretlen földön?
Tudod, hogy mi van nálad.
Még a brémai városi muzsikusok is okosabbak voltak: "A halálnál jobbat bárhol találunk", és csak kitalálták.
De nem akarom annyira lenézni az izraelitákat. A status quo előnyben részesítését a változással szemben bizonyára megtaláljuk magunk között is, beleértve engem személyesen is.
Nézzünk egy másik példát a Bibliából.
Abram
Az "Ábrahám" névvel ismerik, de először "Ábrámnak" hívták, és később Isten nevezte át.
Így kezdődött vele (1Mózes 12:1-4; NL):
Újrakezdeni 75 évesen? Ábrám fizikailag és szellemileg még mindig nagyon fitt volt, amint azt a Bibliában található későbbi leírásokból tudjuk. De akkor is?
Istenre hallgat, és teljes kockázatot vállal. Már másképp viselkedik, mint utódai később a sivatagban, akikről korábban már hallottunk.
A "komfortzóna" kifejezés is eszünkbe jut itt, amelyet Ábrám itt nyilvánvalóan elhagy.
Most azt mondhatnánk, hogy Ábrám itt nagy ígéreteket kap Istentől, és ezért nem nehéz neki útnak indulnia.
De az izraeliták a pusztában egy nagy ígéretet is kaptak, mert Isten egy új, jó földet ígért nekik, ahol tej és méz folyik. Ennek ellenére gondolataik folyton visszatértek a régi, megszokott, rabszolgaságban töltött életükhöz.
Példák az Újszövetségben
Az Újszövetségben is találunk pozitív és negatív példákat.
Jézus tanítványai hátrahagyták életüket, és csatlakoztak Jézushoz. Péter is konkrétan kérdezi egy alkalommal (Lukács 18:28-30; NL):
Valójában most részletesebben meg kellene vizsgálni ezt a szöveget, hogy mindez mit jelenthet részletesen, de ez most meghaladná a keretet. A tanítványok azonban kockáztattak, akárcsak Ábrám, és hátrahagyták megszokott életüket.
Ellenpélda erre a gazdag ifjú (Máté 16:22, NL):
Ha jót cselekedve akarsz a mennybe jutni, tökéletesnek kell lenned, és erre senki sem képes.
Az ő tényleges állapotát nem a vagyona jelentette, hanem az a gondolkodásmód, hogy jócselekedetekkel juthat a mennybe, és ez a gondolkodásmód minden bizonnyal ma is elterjedt. De oda nem jutsz el, ahogy Jézus világosan megmutatja a fiatalembernek. Az örökkévalóság egy ajándék Jézus Krisztustól, és ha erre adod a fejed, és elindulsz az oda vezető úton, akkor kockázatot vállalsz, mert akkor alapvetően megváltozik az életed, és elhagyod a saját status quódat.
Közösség
Szeretnék újra felvenni egy mondatot az elejéről:
A status quo elfogultság következtében az emberek nagyobb kockázatot vállalnak a status quo fenntartása érdekében, mint a helyzet megváltoztatása érdekében.
Ha megnézzük a legelső gyülekezetet az Apostolok Cselekedeteiben, az új tagok teljesen másképp viselkednek (Apostolok Cselekedetei 2:42-47; NGÜ):
Kétségeim vannak afelől, hogy ez az egyházi modell szó szerint megfelelne-e a mai kornak hazánkban. Abban az időben valószínűleg egy ideig megfelelő volt, de később a jeruzsálemi gyülekezetnek elfogyott a pénze, ezért más gyülekezetek gyűjtöttek nekik.
De az itt megélt értékek minden bizonnyal időtállóak.
A Bibliáról való tanítás, az összetartás, a kölcsönös szeretet és segítőkészség, az egymás közötti megosztás, a részesedés, a közösség a templomban, azaz a gyülekezeti teremben, úrvacsorával és imádsággal, az otthonokban való oda-vissza találkozás és Isten ünneplése mindenben, amit csináltok, ezek mind az élő gyülekezet jegyei.
Megfelel ez a jelenlegi status quo-nak, vagy kockáztatnunk kell, és változtatnunk kell valamin? Tényleg azt akarjuk, hogy valami megváltozzon?
Mindenkinek személyesen kell megkérdőjeleznie önmagát. Én inkább az a típus vagyok, aki hű marad az ismerőshöz. Ez abból is látszik, hogy háromszor váltottam munkahelyet, két esetben megszűnt a cég, és valami új után kellett néznem.
A prédikációhoz való kutatás során a vezetés három aranyszabályára bukkantam:
- Mindig is így csináltuk.
- Még soha nem csináltunk ilyet.
- Bárki jöhetett.
Persze, nem így kellene lennie ;-)
Hogy mennyire kell vagy kell elhagynunk az otthonunkat, a megszokott status quo-t, nem tudom. Lehet, hogy Ábrámhoz hasonlóan egy teljesen új országba kell költöznünk (átvitt értelemben), lehet, hogy "csak" a megélt értékeinket kell összevetnünk a Bibliával, és hiányosságainkat Isten elé vinni és dolgozni rajtuk, nem tudom.
De a Bibliából tudjuk, hogy Isten nem hagyta magára a vele együtt elindult embereket, ebben már bízhatunk, bárhová is vezet végül az út.
Összefoglaló
Következtetésem:.
- A status quo elfogultság következtében az emberek nagyobb kockázatot vállalnak a status quo fenntartása érdekében, mint a helyzet megváltoztatása érdekében.
- Izrael az Egyiptomból való kivonulás után a szörnyű ismerőset választotta a bizonytalan helyett.
- Ábrám sem tudta, hová megy, de elhagyta a komfortzónáját, és elindult.
- Ugyanígy a tanítványok is csatlakoztak Jézus Krisztushoz, és vállalták a változás kockázatát.
- A gazdag ifjú túlságosan megrögzött volt a jócselekedeteken keresztüli "örök élet" status quo-jában.
- Még nem tudjuk, mi fog történni az egyházunkkal. Vajon egy teljesen új út lesz, mint Ábrámé, vagy inkább egy fokozatos változás lesz, például a korai egyház által megélt értékek felé való orientáció révén? Kíváncsiak vagyunk, de Isten velünk lesz.