Bevezetés: Mi lett volna, ha?
Erre a kérdésre a prédikációra való felkészülésem során bukkantam.
Mi lenne, ha?
Ahogy ezen gondolkodtam, először a Futurama című sorozat egyik epizódja jutott eszembe, ahol feltaláltak egy mi lenne, ha gépet. A Futurama egy kissé furcsa rajzfilmes sci-fi sorozat a nulladik századból, amit régebben szívesen néztem. Egyrészt voltak benne teljesen abszurd példák, például mi lenne, ha egy videojáték világ megtámadná a Földet.
De egy példa érdekes volt. Tudni kell, hogy az animációs sorozat egyik főszereplője egy Leela nevű nő, aki nagyon irányított, de kiterjedt harcművészeti képességekkel rendelkezik. Most a mi van, ha kérdés az volt, hogy mi van, ha ez a nő nem is annyira kontrollált, hanem inkább impulzív és nem ura a helyzetnek. A kissé fekete humorú epizód során spontán gyilkossá válik, amikor először ugratják, majd egyre csak megy, hogy eltussolja a gyilkosságokat.
Az ilyen furcsa vagy kevésbé furcsa gondolatkísérletek -- és most már megint el akarom hagyni a Futurama univerzumát -- elég érdekesek vagy viccesek lehetnek, de a "Mi lett volna, ha?" kérdés egyeseket személyesen is megmozgathat. Mi lett volna másképp az életedben, ha egy adott időpontban más utat választottál volna? Néha a "mi lett volna, ha" átfordul egy "jaj, ha lett volna" vagy akár egy "jaj, ha lett volna"!
A "bárcsak lett volna" a Bibliában is megtalálható, pl. a Példabeszédek 5:12.13-ban, és a "Remény mindenkinek" fordításban is ugyanígy fogalmaz (HFA):
Úgy tűnik, ismét jól sikerült. Mindazonáltal az élet elég lehangoló tud lenni, ha a "Jaj, bárcsak lett volna" vagy a "Jaj, bárcsak lett volna" foglalja el a saját emlékezetkultúránk nagy részét. Félelmetes, amikor csak az elszalasztott lehetőségeket siratjuk.
Ezért szeretnék egy lépést hátrálni a "mi lett volna, ha" felé. A Bibliában talált példa talán segíthet abban, hogy újra fókuszáljam a tekintetemet.
A 124. zsoltárt olvastam; NL
Ha az Úr nem állt volna a javunkra - mondja Izrael - 2 ha az Úr nem állt volna a javunkra, amikor a népek fellázadtak ellenünk, 3 elevenen felfaltak volna minket, olyan nagy volt a gyűlöletük irántunk. 4 Víz árasztott volna el minket, tomboló áradat sodort volna el minket. 5 A tomboló árvíz elborított volna minket. 6 Dicsértessék az Úr, aki nem engedte, hogy fogaikkal széttépjenek minket! 7 Úgy menekültünk meg, mint madár a vadász hálójából. A háló elszakadt, és mi szabadok vagyunk! 8 Segítségünk az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
Mi lett volna, ha Isten nem állt volna mellettünk?
Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Mi lett volna veled, ha nem ismered meg Istent? Talán egyszer megnézted volna a templomot, de semmi sem vonzott volna, mert Isten nem vonzott volna téged.
Talán máshol kötelezted volna el magad, másképp töltötted volna ki az idődet.
Más ember lennél? Talán még hányaveti is lettél volna Isten nélkül?
Nem kevés ember vallja, hogy az élete kisiklott volna, ha nem ismeri meg Istent. Isten segítsége nélkül nagyon is elromolhat az élet.
Érdekes módon Izraelnek is ezt a kérdést kell feltennie magának ebben a zsoltárban.
"Ha az Úr nem lett volna értünk - így szól Izrael", vegyük észre, milyen ajándék, hogy megismertük Istent.
A bizonyosság, hogy Jézus velünk van, hogy elhozhatjuk neki gondjainkat, de hálánkat és örömeinket is. Van értelme az életünknek, mert tudjuk, hogy ami vagyunk és amit teszünk, annak örök értéke van. Örök életünk van.
És az egyházunk is egy olyan ajándék, amit Isten nélkül nem kapnánk meg. Vajon ajándéknak, egyházunknak tekintjük-e az egyházunkat, vagy inkább arra koncentrálunk, hogy az egyház mennyit használ nekünk vagy sem1 Nem biztos, hogy mindig sikerül ettől megszabadulni. De fontosnak tartom, hogy alapvetően hálásak legyünk az egyházért.
Térjünk vissza a zsoltárhoz.
Ellenünk!
Dávid, a zsoltáros számára ez a zsoltár Isten segítségét hangsúlyozza az ellenséges népek ellen.
Életében Dávidnak gyakran kellett menekülnie olyan emberek elől, akik ártani akartak neki. Fiatal korában Saul elől kellett menekülnie, később, idősebb emberként pedig még saját fia, Absalom elől is menekülnie kellett. Számos csatát és háborút is ki kellett állnia.
A zsoltárból nem derül ki egyértelműen, hogy milyen konkrét helyzetre utal. Az azonban biztos, hogy Isten segítsége nélkül
- "élve elnyelte volna".
- "a vizek elsöpörték volna őket".
- "idegenek fogai közé vetették volna".
Amikor a Bibliát tanulmányozzuk, tudjuk, hogy az ószövetségi beszámolók képként szolgálhatnak számunkra ma is.
Ma ritkán harcolunk emberek ellen, hanem más ellenfeleink vannak, ahogy az Efézus 6:12-ben olvasható; NL:
Ez egy kicsit fantáziálásnak hangzik, de valami egészen másról van szó, ahogyan arra rájössz, ha itt tovább olvasol (Efézus 6:13-18; NL):
Persze, könnyen el tudnátok tartani saját prédikációt erről a szövegről, de én ma röviden szeretném áttekinteni:
- Az igazság és az igazságosság segít a hazugság és az igazságtalanság ellen. És ez nemcsak mások hazugságaira és igazságtalanságára vonatkozik, hanem a sajátjainkra is.
- Az Istennel való békesség segít a saját belső viszályainkkal, a céltalansággal, az élet megoldatlan kérdéseivel szemben, pl. az élet értelmével kapcsolatban.
- És az a készség, hogy ezt az Istennel való békét, ami végső soron az evangélium, hirdessük, segít másoknak is békét találni.
- A hit segít, igen, mi ellen a Sátán tüzes nyilai ellen? A kétely, az elégedetlenség, a csábítás és még sorolhatnám. Nem hiszem azonban, hogy a hit segítségével egyszerűen figyelmen kívül lehet hagyni a nyilakat. A hiteddel szembe kell nézned a támadással, el kell gondolkodnod. Miért vagyok elégedetlen? Miért vannak kétségeim? De ha felismered, hogy miért bízol Jézusban, akkor ki tudod védeni ezeket a nyilakat. És ahogy a pajzsot tartani is fárasztó lehet, úgy a hit ilyen folyamata sem mindig könnyű.
- Az üdvösség bizonyossága segít elkerülni a váratlan fejbe vágó ütéseket.
- A Biblia ismerete pedig segít a helyes döntések meghozatalában és a helyes cselekvésben.
Ennyit a keresztény páncélról; de azt is látjuk, hogy Isten nélkül, Jézus Krisztus nélkül nincs keresztény páncél.
Kapcsoljuk össze a 124. zsoltárral.
- A hazugság és az igazságtalanság élve elnyelhet minket, ha a hazugságok hálójában élünk, és már nem tudunk kiszabadulni belőle.
- A viszály, a belső nyugtalanság elsodorhat bennünket, nem találjuk többé a helyünket, ahová tartozunk, nincs értelme az életünknek.
- A kétely és az elégedetlenség felemészt bennünket. Minden meglepő csapás úgy földhöz vág bennünket, hogy már nem akarunk felállni. Soha nem tudunk ellenállni a kísértésnek.
Ez a zsoltárral való kapcsolat azt mutatja, hogy Isten nélkül nincs keresztény páncél, és hogy már elvesztettük.
Isten velünk van
Természetesen Istennel sem élünk tisztán győztes életet, még akkor sem, ha a győztes oldalán élünk. Természetesen minden keresztény időnként elbukik, elbukik és vétkezik. De újra felállhatnak, Jézushoz jöhetnek, és megtapasztalhatják a bűnbánatot és a segítséget.A 124. zsoltár így folytatódik (6-7. v.):
A 7. vers egy érdekes képet mutat itt. A madár beleesett a hálóba, ahogy mi is néha elbukunk, néha vétkezünk, hibázunk, megbántunk másokat, de nem kell, hogy odáig fajuljon a dolog, hogy elnyeljen minket a hibánk.
A háló elszakad, és újra felállhatunk, megvallhatjuk bűneinket Isten és az emberek előtt is, megváltoztathatjuk viselkedésünket, és újra kijöhetünk. Újra szabaddá válhatunk.
És az utolsó vers ezt olyan szépen fejezi ki (8. v.; NL):
Más fordítások ide írják (pl. ELB):
Ez egy kicsit jobban hangzik. Bármi jöjjön is, a mi segítségünk szilárdan megáll Istennél.
Térjünk vissza az elejére: Mi lenne, ha...
A zsoltár elején lévő felszólítás, hogy Izrael képzelje el, mi lett volna, ha az Úr nem segítette volna meg őket, természetesen azt is jelenti, hogy hálát kell adni azért, hogy a segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
A hála egy ilyen dolog. Visszatekintve könnyebb. Amikor már mindent magunk mögött tudunk, és látjuk, mi minden mehetett volna rosszul, akkor vehetünk egy mély lélegzetet, és hálásak lehetünk.
De amikor a közepén vagy, amikor a tüzes nyilak repülnek feléd, amikor a problémák hatalmasnak tűnnek, amikor félsz, akkor nagyon nehéz hálásnak lenni.
De nekem úgy tűnik, hogy ez ennek a zsoltárnak a második üzenete.
Amikor úgy tűnik, hogy elárasztanak a problémák, ez a zsoltár azt mondja, hogy eljön az idő, amikor visszatekinthetsz és láthatod, hogy Isten ott volt és átvitt téged.
Talán ismered azt a mondást, amit az emberek furcsa helyzetekben mondanak: "Majd később nevetünk rajta".
Valószínűleg nem fogsz nevetni, amikor a problémák kicsúsznak a kezedből, de talán egy kicsit másképp a magadévá teheted a mondást: "Később majd meglátjuk, hogy Isten ott volt minden ellenére".
Persze ezt mindig könnyű mondani azoknak, akiket nem érint. Példabeszédek 14:10; HFA nagyon találóan mondja ezt:
Mindazonáltal:
Ez a 124. zsoltár üzenete, és remélem, hogy a következő héten is velünk marad.
Összefoglaló
- Mi lett volna, ha Isten nem avatkozik be az életünkbe? Legyünk hálásak, hogy megtette.
- Általában nem emberek ellen harcolunk, hanem a sötétség hatalmai ellen. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell küzdenünk az igazságtalansággal, a hazugsággal, a viszálykodással, a kétségekkel, a csábítással és még sok mással.
- Isten nélkül nincs keresztény páncélzat, tehetetlenek vagyunk az ellenséggel szemben. Isten nélkül már vesztettünk.
- Istennel a hibák, a bűnök, a kudarcok után újra fel tudunk állni, és szabadok leszünk. A háló elszakadt.
- Istennel: "Később látni fogjuk, hogy Isten ott volt minden ellenére".
- Segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és a földet.