Bevezetés
Geocaching: Simon
Hányan ismeritek még a geocachinget?
Úgy gondolhatsz rá, mint egy kincskeresésre egy navigációs rendszerrel.
Van egy előre meghatározott kiindulási pont, és egy rejtvény megfejtésével kell kitalálni a következő célpont koordinátáit.
Ezután pontról pontra haladsz, amíg el nem éred a végcélt, ahol egy kincs vár rád.
Ez általában egy apróságokat tartalmazó kis doboz, amelyből kivehetsz valamit, és beletehetsz valamit, valamint egy jegyzetfüzet, amelyben megörökítheted magad.
Gyerekkoromban sokat jártam ilyen geocache-ekre, mind a családommal, mind a barátaimmal a gyerekszülinapi bulikon.
És bár nem mindig találtuk meg a kincset, mindig megoldottuk a rejtvényeket, és eljutottunk a célunkhoz.
Kerékpáros navigáció: Peter
Amikor megkaptam az új e-bike-omat, elhatároztam, hogy hetente egyszer azzal megyek dolgozni. Ez még a kvázi állandó home office korszak előtt volt.
És naiv voltam, szereztem magamnak egy mobiltelefon-tartót, beírtam az úti célt a Google Maps-be, és átkapcsoltam "kerékpárra".
Most már rá kell jönni, hogy 2019-ben a Google Maps már elég jó volt az autókhoz, de a biciklitúrákhoz nem annyira, legalábbis ha nem csak az út mentén akarsz tekerni.
A Bennertben kezdődött. A navigációs rendszer nem azt akarta, hogy lefelé menjek Hülstrung - Kradenpuhl felé, hanem hogy a csúcson forduljak jobbra, majd balra az erdőbe. Sajnos az út egy méterrel lejjebb ment.
Ezután egy másik útvonalat választottam, Kradenpuhlon keresztül, és ez viszonylag jól ment.
A második alkalommal, amikor a munkából jöttem haza, egy ponton nem figyeltem oda, és mivel még nem igazán ismertem a környéket, először nem vettem észre. A navigációs rendszer beállította magát (új útvonal), és már máshol voltam. Az útvonal nem volt túl szép, de azért hazaértem.
Az első napokban alternatív útvonalakat is kipróbáltam, és a munkából hazafelé menet hagytam, hogy a Kradenpuhl szélén lévő erdőbe vezessenek egy olyan ösvényen, amely valójában nem is volt ösvény. Sok helyen cipelnem kellett a kerékpárt, majd az erdő szélénél egy métert felemelni. Hirtelen Bennertben voltam, ahová első túrámon nem akartam menni, és jogosan, ahogy aztán rájöttem.
Összehasonlítás: Simon
Most valószínűleg azt kérdezitek magatokban: Mit akar nekünk mondani az elöl ülő két ember? És egyáltalán mi köze van ennek az egésznek Istenhez?
Nos, ha összehasonlítjátok a két példát, láthatjátok, hogy mindkét esetben egy bizonyos célhoz próbálnak eljutni, és mindkét esetben egy navigációs készüléket használnak a helyes útvonal megtalálásához. Az egyetlen különbség a geocachinggel szemben az, hogy a navigációs rendszer nem mondja meg közvetlenül, hogy hová kell menned, hanem csak nyomokat ad, így neked kell kitalálnod az útvonalat.
Peter története az e-bike-kal más. Itt a navigációs rendszer megmutatja az utat, és még ha rossz irányba is fordulsz, tudja a hazafelé vezető utat, még ha az nehéz is.
De mindkét esetben egy dolog közös: mindig megérkezik a célállomásra.
Most feltettük magunknak a kérdést: Milyen ez Istennel? Honnan tudom, hogy jó úton járok-e, vagy le kell fordulnom, és új irányt kell vennem?
Egy utazás
Előző történet: Peter
Az Apostolok Cselekedeteiben van egy utazás, amely egyfajta navigációval is jár.Egy rövid előzmény: Pál és Barnabás apostolok már korábban is együtt utaztak, és különböző helyeken meséltek másoknak Jézus Krisztusról. Ennek során Antiókia városában sok zsidó között felmerült a kérdés, hogy a nem zsidóknak be kell-e tartaniuk a zsidó előírásokat, ha Jézus Krisztus mellett akarnak dönteni és csatlakozni akarnak az egyházhoz. Ez kezdetben vitát okozott, de aztán Jeruzsálemben összeültek, és jó megoldást találtak: A nem zsidóknak nem kell betartaniuk a zsidó előírásokat, de bizonyos tekintetben tekintettel kell lenniük a zsidó keresztényekre.
Pál és Barnabás két társával együtt ezt a döntést levélben elküldték az antiókhiai gyülekezetnek, és ezzel minden eldőlt.
És most következik (ApCsel 15,36; NT):
Barnabás beleegyezett.
Van egy olyan tervük, amit ma úgy neveznénk, hogy terv, egy terv, ami hihetőnek tűnik. A Bibliában ez csak egy mondat, de ők ketten valószínűleg egy darabig beszélgettek róla, mérlegeltek, majd döntöttek. Talán már egy útvonalat is kigondoltak, mert mindannyian szerették volna újra meglátogatni ezeket az új gyülekezeteket.
Az első tervmódosítás: Simon
De volt egy azonnali probléma (ApCsel 15,37-40; NT):
Legalábbis ragaszkodtak eredeti tervükhöz, és szétváltak. Barnabás a ciprusi gyülekezeteket, Pál pedig a kis-ázsiai, mai Törökországban lévő gyülekezeteket vette át.
Vitájuk ellenére egyikük sem kételkedett a másik hitében és alkalmasságában az új gyülekezetek gondozására. A konfliktust úgy is lehetett érteni, hogy arra azért volt szükség, hogy Pál és Barnabás különválhasson, hogy több embert képezhessenek ki. De egy ilyen megvalósításnak valójában vita nélkül is lehetségesnek kellene lennie.
A terv szerinti utazás: Simon
Barnabásról ezután nem hallunk többet a Bibliában. A Wikipédia szerint vannak olyan egyházi legendák, amelyek szerint mártírként halt meg Cipruson. Erről többet nem tudok.
Pál a terv szerint folytatja útját (ApCsel 15,41; NT):
Lystra városában aztán találkozott Timóteussal, akinek két bibliai levelet is címzett, és magával vitte, mint újabb társat.
(ApCsel 16, 4.5; Újszövetség)
Ez érdekes. Az a kérdés, hogy a nem zsidóknak be kell-e tartaniuk a zsidó előírásokat, ha már egyszer Jézus Krisztus mellett döntöttek, nyilvánvalóan nemcsak az antiókhiai gyülekezetet foglalkoztatta, hanem sok más gyülekezetet is.
Isten vezetése vagy blokád: Péter
Ekkor valami különös dolog történt (ApCsel 16:6-8; NT):
Ezek a vidékek a mai Törökország területén vannak, és az első missziós útjukon még nem jártak ott. De valószínűleg úgy gondolták, hogy ha már itt vagyunk, akkor itt is hirdetni fogjuk Jézus Krisztus üzenetét. A szándék jó volt, a terv ésszerű, de valahogy nem illett bele Isten szándékába. Úton voltak, és valahogy rájöttek, hogy Isten hova akarja, vagy nem akarja, hogy menjenek.
Ez elvileg úgy hangzik, mint egyfajta isteni navigáció. De hogyan navigál Isten? Vannak, akik szeretnék Isten hangját fizikailag, hangilag hallani, hogy ne hibázzanak.
Más talán jeleket kér. Az Ószövetségben, a Bírák 6. fejezetében Gedeonról olvashatunk, aki többször is jelet kért. Egy példa erre (Bírák 6, 36-38; ÚSZ):
Nem sok ilyen példát ismerek a Bibliában, ahol jelet kérnek. Azt hiszem, ez inkább különleges eset, mint szabály.
Azt sem hiszem, hogy Pál ilyen jelkérésekkel irányította volna az útját. Lehetne ezt a végletekig vinni, és minden útelágazás előtt kockát dobni, és ha a szám páros, akkor jobbra megyünk, ha páratlan, akkor balra, és Istennek kellene irányítania a kockát.
Keresztényként kapcsolatban állsz Jézus Krisztussal, imádkozol hozzá, kiöntöd neki a szívedet, megvallod a hibáidat és segítséget vársz. Egy kockajáték nem igazán illik ebbe bele.
Pál és népe bizonyára időről időre együtt imádkozott, olvasták a Szentírást, eszmét cseréltek, és így nyitott fület kaptak Isten Lelke számára, bárhogyan is fogták fel ezt pontosan. Az ismeretek egysége valószínűleg jó jelző volt arra, hogy Jézusra hallgassanak.
Egy új terv: Simon
És ekkor egy egészen új út nyílt meg (ApCsel 16,9-10; NT):
Úgy látszik, Ázsia és Bithynia területeit egyelőre ki kellett hagynunk, mert Macedónia, a mai Észak-Görögország, Európa első helye, fontosabb volt Isten átfogó terve szempontjából.
Harmadik missziós útja során Pál legalább részben Ázsia tartományon is keresztülutazott. És minden bizonnyal más keresztények is utaztak utána oda.
Keresztényként utazol, már berendezkedtél az életedbe, és akkor jön valami teljesen új, egy új kontinens.
Ez is megijeszthet téged, és lehet, hogy inkább Jónást csinálnád, és elmenekülnél. Jónásnak keletre, Ninivébe kellett volna mennie, majd egy nyugatra tartó hajón foglalt helyet.
És Pál és Szilász számára sem volt problémamentes a Macedóniában való tartózkodásuk. Megverték és börtönbe küldték őket, de másrészt azt is megtapasztalták, hogy az emberek megismerik Jézust és megváltoznak.
Azt hiszem, mi is hasonlóak vagyunk az akkori emberekhez. Függetlenül attól, hogy egy nagy döntés előtt állunk az életben vagy itt a gyülekezetben, a bizonytalanság, hogy Isten hová akar minket vinni, elég ijesztő lehet.
Nem kell mindig olyan kirívónak lennie, mint Pál számára, de hiszem, hogy Istennek valami újat tartogat számunkra, és mindig a helyes irányba vezet minket, még akkor is, ha az út néha meredek, és az e-bike-ot kell tolnunk a dombon.
Összefoglaló
Ma hallottunk valamit arról az útról, amelyen mi, keresztények járunk. A János 14:6; NL szerint Jézus Krisztus alapvetően ezt mondja:
És mi, mindannyian, mindannyian vele együtt járjuk a személyes utunkat, és ma erről gondolkodtunk.
Összefoglaljuk:
- Péter: Pálnak és Barnabásnak az volt a terve, hogy meglátogatják az összes új gyülekezetet, hogy lássák, hogyan haladnak. Objektíven szólva ez jó tervnek tűnt.
- Simon: De volt egy vita kettejük között, ami meghiúsíthatta volna a tervet.
- Simon: Azonban az egymásba vetett bizalmuk olyan nagy volt, hogy a terv szerint elindultak, és meglátogatták az új gyülekezeteket.
- Péter: "Az emberek, akiket meglátogattak, nem tudták, hogy mi a helyzet: Isten bizonyosan velük volt, de néhány utat elzárt. A jelek értelmezésén túl a Szentlélek által tapasztaltak vezetést, és hallgattak rá. Elindultak az útjukon.
- Simon: Miután Pálnak látomása volt, új irányt szabtak, és Macedóniába mentek, ahol hirdették az evangéliumot. Ott tartózkodásuk nem ment zökkenőmentesen, de általuk sokan megismerték ott Jézust.