Bevezetés
Néhány hete hallunk a vezetésről, és egy múlt heti összehasonlítás kicsit kísért engem.
Egy szekrény építési tervének példáját hasonlítottuk össze a gyülekezet építésével. A Bibliában megtaláljuk, hogyan kell egy gyülekezetet építeni, és ha nem a Bibliát követjük, akkor semmi sem lesz a gyülekezetépítésből. Eddig minden rendben.
Valószínűleg ezt már sokszor hallottuk, és jó, ha újra és újra tudatosítják bennünk. A Biblia útmutató az életünkhöz, és útmutató arra nézve is, hogyan kell az egyháznak folytatódnia.
Néha azt találom izgalmasnak az ilyen képekben, hogy hol éri el a kép a határait. Minden kép, minden összehasonlítás eljut egy ponton a határaihoz, minél jobban belemegyünk a részletekbe, annál jobban sántít. Ez teljesen normális, ezt mi is tudjuk.
Jelenleg a vezetésről gondolkodunk, és arról, hogyan nézhet ki a jövő egyházi vezetése. És szeretnék egy kicsit elidőzni az építési terv képén.
(1. dia): Építünk egy szekrényt
Az interneten kerestem valamilyen szekrényépítési tervet, és rábukkantam az Ikea "PAX" nevű szekrényére. A "Pax" latinul békét jelent, így valahogy a templomi szolgálatba is beleillik.
Elég részletes útmutató van itt, és ha követed őket, akkor általában sikerül is. Általában a szükséges szerszámot, az imbuszkulcsot is mellékelik. Én már megcsináltam ezt néhányszor, és egy alkalom kivételével problémamentesen ment. Ezen az egy alkalommal egy üvegajtós szekrényt akartam összeszerelni, és az üvegajtó a feszítés miatt összetört, és kerek üvegszilánkok záporoztak rám - szerencsére biztonsági üveg volt. Reklamáltam és kaptam egy új szekrényt, amivel már működött az összeszerelés. Persze nincs garancia arra, hogy egy ilyen szerelés mindig a terv szerint fog működni, de ha nem viselkedsz túl hülyén, akkor általában működik.
Én mindig pontosan tartom magam a tervhez. Elvégre én fizettem érte, és használni akarom. És különben is, nem érzem a férfiasságomban megsértve magam, ha egy darab papír megmondja, mit kell tennem.
Nem tudom, hogy tényleg vannak-e olyan emberek, akik a "Nekem nem kell használati utasítás!" mottó szerint vásárolnak és szerelnek össze dolgokat. Vesznek dolgokat és összeszerelik őket, de persze ismerjük a közhelyeket.
De térjünk vissza az eredeti képhez. Ilyen pontos, kvázi sikert garantáló eljárásrendet nem találunk a Bibliában, sem a mi életünkre, sem az egyházra vonatkozóan. Itt világosan láthatjuk, hogy a képnek megvannak a maga korlátai.
Nincs pontos építési és eljárásrend, ami az új egyházvezetésre vár (csavar ide, dübel oda), és nincs minden helyzetre illeszkedő imbuszkulcs sem.
A gyülekezetvezetés régóta tagjaként az ember hajlamos lehet felkiáltani: Éppen ellenkezőleg. Gyakran inkább úgy tűnik, mint amit Saul tapasztalt, amikor királlyá iktatták. Sault, mielőtt megfordult és Dávid lépett a képbe, Isten arra hívta el, hogy Izrael királya legyen. Sámuel próféta felkenette őt, és néhány jelet jelentett be Saulnak, majd jön az első utasítás arra vonatkozóan, hogy Saul hogyan gyakorolja a királyi tisztségét, úgymond a vezetését (1Sámuel 10:7; NEÜ):
Azt hiszem, ebben sok igazság van, de persze ez csak az egyik aspektus.
Szeretném megváltoztatni a szekrényépítés összehasonlítását, és beszámolnék az egyik következő projektemről.
Egy fészert építünk
(Mutasd és magyarázd el a 2-5. diát)
Ez reális? Szükségem van pontos tervre, mint egy IKEA szekrénynél? Egyáltalán meg tudok-e csinálni ilyesmit?
Sőt, az akadémián "YouTube-on" tanulmányoztam és megnéztem: Hogyan csinálják mások?
Egyáltalán meg tudom-e csinálni?
Gyakran teszem ezt olyan tevékenységeknél, amelyekhez kevéssé értek: kutatok az interneten, YouTube-videókat nézek stb. azért is, hogy érezzem, reális-e, hogy én magam is megcsináljam.
Sajnos nincs olyan könyv a Bibliában, hogy "Egy vezetőkör-tag mindennapjaiból". Persze találunk leírásokat arról, hogyan lehet és kell kezelni bizonyos helyzeteket.
Például arra találunk utalásokat a Bibliában, hogy ne csináljunk mindent magunk, hanem Mózeshez hasonlóan hallgassunk apósa, Jetró tanácsára a 2Mózes 18,14-27-ben, és delegáljunk feladatokat, egyszerűen bízzunk meg másokat valaminek a megcsinálásában.
Vagy Péter, akinek a rómaiakkal való asztaltársaság után az ApCsel 10-ben a szűklátókörű zsidó barátok szemrehányásaira kellett válaszolnia, és ezt olyan tárgyilagos módon tette, hogy ezeknek a barátoknak kitágult a látókörük, és félre tudták tenni a szűklátókörűségüket.
ApCsel 11, 4;
Hány konfliktust lehetett volna ezzel elkerülni! Bizonyára nem mindet, mert ha túl sok az emberi interakció, akkor gyakran még az objektivitás sem segít, vagy gyakrabban az ember maga sem objektív többé.
Sok más példát is lehetne még említeni.
És persze ott vannak azok a tulajdonságok, amelyekkel valakinek a vezetésből rendelkeznie kell, amelyeket a múlt héten olvastunk fel a Titusz 1-ből. Persze senki sem ilyen tökéletes. Persze hasznos egy kicsit ismerni a saját korlátainkat és gyengeségeinket. És a vezetésben is egy csapat vagytok. Ez nem egy olyan királyság, ahol egy ember dönt mindenről, és a többieknek szerencséjük van, hogy ez az ember nem egy hozzá nem értő bolond.
Ez egy csapat, ahol az emberek kiegészítik egymást, ahol bátorítják egymást, és előrébb viszik egymást. És nagy az esélye annak, hogy ahol az egyikünknek nagyobb problémái vannak, ott a másik talán egy kicsit előrébb jár, és így kiegészítjük egymást.
De térjünk vissza a fészerhez. A kezdeti kérdés továbbra is az: Meg tudom-e egyáltalán csinálni?
Azok után, amit a tanulmányaim során a YouTube-on láttam, jó hangulatban vagyok. Sok projektet valósítottam már meg így, és a legtöbb nem sikerült túl rosszul.
Térjünk át a következő kérdésre:
Kinek csinálom ezt?
Miért kellene egy ilyen fészert felállítanom?
Kár lenne a fáért. Ez egy furcsa indoklás, valahogy úgy, hogy: kevés értelme van, de nem akarok kidobni semmit.
Minden nemes indítékhoz, mint a fenntarthatóság, hogy ne pazaroljunk el semmit, stb. kell, hogy legyen valami valódi célja. A fészer ott tényleg jól jönne.
Erről a kérdésről eszembe jutott egy szó a szakmámból, a "hatókör" szó. Ezt már olyan sokszor használtam csak angolul, hogy utána kellett néznem a német fordításának. És ezt úgy fordítják, hogy "scope", "Geltungsbereich", "Anwendungsbereich".
Egy fészer, amit ki akarok adni, vagy akár eladni, például teljesen más követelményeket támaszt, mint egy ilyen dolog nekem egyedül a kertemben.
Ugyanez a kérdés természetesen a közösségünkre is vonatkozik. Milyen hatókörrel rendelkezik vagy kellene rendelkeznie a közösségünknek? Milyen hatókör? A kérdés persze klasszikus kérdés, amit a keresztényeknek újra és újra fel kell tenniük maguknak. Az idősebbek talán emlékeznek arra, hogy Herbert Szcepan, amikor a 80-as évek végén néhány rendezvényt tartott itt nálunk, a következő kérdést tette fel: Közösség, mentőcsapat vagy klubház? Miért vagyunk mi itt?
Hogyan tudjuk megélni és megvalósítani a három nagy, egyformán fontos témát: "közösség", "evangelizáció" és "diakónia"?
Ez fontos téma lesz az új vezetőség számára. Lehet, hogy a jövő témáinak több címszóra lesz szükségük.
Oké, vissza a fészerbe. A fészerem hatóköre világos. Ez csak nekünk, belsőleg szól.
Hogyan kezdjem el?
Előkészítésként természetesen először is kitakarítom a helyet. De aztán a pontalapokkal kezdem. Ezek a KG csövek már évek óta nálam hevernek, és nekik is vannak furcsaságaik, így valószínűleg amúgy is csak ilyesmire lehet használni őket.
Igen, az alapozás... A "fundamentalista" szó valami nagyon rosszat jelent, valami olyasmit, mint: betonfejű, aki nem hajlandó tanulni, és aki holttesteken is átgázol.
Pedig a saját életünk és a közösség alapja fontos, ahogy a sufninak is kell valamilyen alap.
Hogy ezt milyen mélyen és pontosan hogyan teszi az ember, az itt nem annyira fontos. Láttam egy videón, hogy valaki üreges betontömböket ásott be, és szögeket dűbelezett rá. Ha ez termőföldön van, akkor akár működhet is. Csak az altalajtól függ. Földrengéses övezetben még a szilárd talaj is megrepedhet.
Nem kell a nulláról kezdenünk a közösséggel. Vannak embereink, van épületünk is, de az emberek természetesen fontosabbak.
Az előkészítés során elgondolkodtam azon, hogy a fészerépület és a közösségi épület összehasonlítása esetleg még sértőnek is tűnhet. A fészer régi ócska fából és egy elnyűtt KG csőből épül, a mi közösségünk pedig ... nekünk.
Mi is, legtöbbünk, már nem is vagyunk annyira újak, de egy buta, öreg deszkához képest mindegyikünk egyedi, fontos, értékes, Isten által szeretett. És mi sem vagyunk cserélhetőek, mint azok a táblák. Amikor az egyik elmegy, akkor hiányzik. Amikor valaki jön, akkor gazdagodással jár.
Kiben bízhatok?
Eddig egyetlen kérdést sem tettem fel magamnak a fészer építésével kapcsolatban.
Rengeteg videót néztem meg róla, hogy inspirálódjak. De honnan tudhatom, hogy egy videó nem hamisítvány? Vagy hogy a videó szerzője valójában egy bunkó, de a szerencsének köszönhetően sikerült a videója? Ez is előfordulhat.
Ebből adódik a kérdés: Kiben bízhatok?
A fészerrel különböző szempontokból közelítjük meg a dolgot. Én nem vagyok mesterember, de építettem már pár dolgot. Ahhoz általában el lehet igazodni a többséghez. Persze nem mindig működik, de legtöbbször passzol. Aztán lehet gondolkodni a videó készítőinek szándékán. A legtöbbjük több nézőt akar, és ezért valószínűleg van egy bizonyos minőségi igényük. Nagyon valószínűtlen, hogy valaki azért csinál ilyen videókat, hogy szándékosan átverje a nézőket. Mert akkor kevesebben néznék a következő videókat.
Tehát sokszor a józan ész dönt, ami nem mindig a legrosszabb döntési szempont.
A közösségépítéssel már nehezebb a helyzet. A józan észnek bizonyára itt is megvan a helye, de itt megint az elején vagyunk, hogy a Biblia, Isten Igéje természetesen tartalmazza a fontos információkat a gyülekezetépítéssel kapcsolatban, és mindig vissza kell térnünk hozzá.
Zsoltár 127, 1; NL elég frappánsan mondja:
A józan ész gyakran hasznos, de a templomépítéshez nem elégséges. Istennek kell munkálkodnia, különben mindez hiábavaló.
Az ApCsel 4 feljegyez egy imát, amelyet a jeruzsálemi gyülekezet együtt imádkozott, miután Péter és János apostolokat azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy többé nem beszélnek nyilvánosan Jézusról (ApCsel 4:23-31; NL):
Itt először ismét tudatosították magukban Isten nagyságát és mindenhatóságát. Ráadásul ellenséges környezetben éltek. Minket ez eddig megkímélt.
És akkor itt van a kereszténység két alappillére: a jó hír és a gyógyító erő, az igehirdetés és a diakónia. És ehhez bátorságra és Isten erejére van szükségünk. Hogy ezt hogyan valósítjuk meg a gyakorlatban a mai városunkban, azt minden gyülekezetnek meg kell találnia a maga idejére. A 20 évvel ezelőtti módszerek ma kontraproduktívak lehetnek.
Ez bizonyára izgalmas feladat az új egyházvezetés számára. De biztos vagyok benne, hogy Jézus Krisztus segít és vezet bennünket ebben.
Az ima után megremegett az épület, ami azt jelképezte, hogy a gyülekezetet Isten megmozdította. De ez az embereken múlik. Betöltekeztek a Szentlélekkel és bátorrá váltak. Saját erejükből nem tudták volna ezt megtenni, ahogy mi sem tudjuk ezt a saját erőnkből megtenni. És Isten erőt és bátorságot akar adni nekünk ehhez.
Mert ha az Úr nem építi a házat, hiába az építők munkája.
Összefoglaló
Összefoglalom:
- A Biblia tartalmazza a gyülekezetépítés fontos és alapvető információit. De nincs benne részletes terv a gyülekezet építésére és működtetésére.
- Néha csak azt lehet tenni, ami éppen kéznél van, és bízni Istenben.
- Gyülekezetvezetés: Megtehetem egyáltalán? Az ember a Bibliában talál segítséget a nehéz helyzetekben, és egymást kiegészítve a csapatban.
- Gyülekezet, kinek? A "hatókör" kérdése a városban: Ez az egyik fontos kérdés az új egyházvezetés számára.
- Hogyan induljunk el, az alapozás kérdése. Az egyház alapja természetesen Jézus Krisztus és a Biblia, mi, az emberek pedig az építőanyag. Itt különösen félrevezető a fészerrel való összehasonlítás, mert a cserélhető régi deszkákkal ellentétben mindegyikünk egyedi, fontos, értékes és Isten által szeretett. Ha valaki elmegy, akkor hiányzik. Amikor valaki jön, akkor gazdagodást jelent.
- Kiben lehet megbízni? Végső soron csak Istenre, mert ha nem Isten építi a házat, akkor hiába az építők munkája. Imádkozzunk bátorságért az igehirdetéshez és Isten gyógyító erejéért.