Bevezetés
Eléggé túlterheltnek érzem magam ezen a héten. A prédikáció egyáltalán nem tetszett, de ha őszinte akarok lenni, ez az én hibám.
A prédikációs időpontokat sok héttel előre egyeztetjük, nincs másképp, és persze az ember sokszor nem tudja, hogy a prédikáció előtti héten mennyi stressz éri. És ezen a héten minden este volt valami, és csak szombaton, tegnap tudtam kezdeni a prédikációval.
Általában egy heti felkészülés elég nekem, de most az volt a hibám, hogy kicsit korábban kellett volna elkezdenem, mert két héttel ezelőtt tudtam, hogy stresszes hét lesz, és előtte lett volna elég időm nyugodtan készülni.
Hát, az én hibám, de így egészen természetesen jutottam el a "teher" témához.
Egyébként ezt a kifejezést a szakmai környezetemben, az informatikában is ismerem.
Amikor egy rendszer terhelés alatt van, akkor van igazán elfoglalva. Ha például egy online videószolgáltatást úgy képzelünk el, hogy van egy számítógép, és este fél Németország ott néz egy filmet, akkor ez a számítógép nagyon leterhelt. A valóságban persze sok számítógép osztozik a terhelésen.
Létezik az úgynevezett terhelési teszt is. Ha például kifejlesztettünk egy új programot, amelynek részei különböző számítógépeken futnak, akkor érdekes tudni, hogyan viselkedik a program terhelés alatt. Ilyenkor olyan teszteket írunk, amelyek rövid idő alatt sok kéréssel terhelik az új programot, hogy lássuk, mi történik.
Az egésznek a célját talán egy autóhoz lehet hasonlítani. Ha egy új autót csak a gyárban tesztelünk egy egyenes tesztpályán, akkor még nem tudjuk, hogyan fog viselkedni egy keskeny, kanyargós hegyi úton.
És ugyanez a helyzet a szoftverfejlesztésben is. Számtalan felhasználót és kérést szimulálsz, és megpróbálod túlterhelni a rendszert. Ezt hívják füsttesztnek, füstölnie kell. Ezt a gépekből tudjuk: ha füstöl, akkor túlzásba vitted.
Az ilyen forgatókönyvek általában váratlanul következnek be, amikor a program termelésben van, vagyis amikor a valóságban valódi felhasználók használják. És az ilyen forgatókönyvekről a lehető legtöbbet szeretnénk előre tudni, hogy talán jobban megelőzhessük őket, vagy legalábbis jobban reagálhassunk rájuk.
De ma nem az informatikáról, hanem rólunk, emberekről szeretnénk beszélni. Lehet, hogy valamelyikőtök már most is füstölög, mert úgy érzi, hogy állandó feszültségben van.
A terhelés alapvetően
A Bibliában találunk néhány dolgot a "teher" témájáról, pl. a Galata 6:5; NGÜ-ben.
Más bibliafordítások ide írják (ELB):
vagy modernebb (NEÜ):
vagy (NL):
"Teher", "teher", "felelősség", a szavak tulajdonképpen ugyanazt fejezik ki, csak más hangsúlyozással. A "teher" és a "teher" inkább negatívan, kvázi "terhesnek" hangzik, míg a "felelősség" inkább semlegesen, sőt inkább kihívásnak.
De a vers mindenképpen azt fejezi ki, hogy mindenkinek megvan a maga személyes terhe, és én úgy értelmezem, hogy ezt a terhet személyesen is érzi, egészen egyénileg.
Ez az előző versekben, a Gal 6:3,4-ben is nagyon világosan látszik; NL:
Mindig lehet találni olyanokat, akiknek jobb, és mindig lehet találni olyanokat, akiknek rosszabb.
Ez a két vers egy kicsit kifejezi azt a mérleghúzást, amelyben magunkat találjuk. Egyrészt az ember érzi, amit érez, talán tényleg túlterhelt, az az érzése, hogy füstölög, másrészt a saját problémái nem fontosabbak másokénál. Vagyis a saját lelkiállapotunk mellett mindig a mások szemszögéből kell nézni, anélkül, hogy magunkat összehasonlítanánk.
Mert az előző versben (ma itt visszafelé haladunk) azt mondja (Gal 6:2; NEÜ):
Tehát helyes, ha anélkül, hogy összehasonlítanánk magunkat, meglátjuk a másik terheit, és együtt hordozzuk azokat, és ebbe az is beletartozik, hogy a saját terheinket is megosztjuk valamilyen módon.
Mennyit foglalnak el a terhek az életünkben?
A Zsoltárok 90:10 (Újszövetség) azt mondja:
Ezt a bibliai verset nem igazán tudom megosztani. Az elmúlt hét nagyon megterhelő volt, de nem mondhatom, hogy az elmúlt 55 év nagyrészt csak fáradság és teher volt.
De persze ez is csak az én személyes érzésem.
Az összehasonlítás hülyeség
Hogyan kezeljük a terhet? Az összehasonlítás hülyeség, ezt már megtanultuk. De nem mindig lehet igazán megszabadulni tőle.
Van egy érdekes példabeszéd Jézustól, amelyben egy szőlőskertben munkásokat vesznek fel egy napi munkára, egyeseket kora reggel, másokat közvetlenül zárás előtt, és mindannyiukkal ugyanazt a bért, egy dénárt alkudta ki a szőlősgazda. Ez a példabeszéd megérne egy önálló prédikációt, de én arra a szempontra szeretnék rátérni, hogy azok, akik az egész nap terhét cipelték, többet akartak utána, amikor látták, hogy azok, akik csak rövid ideig dolgoztak, ugyanazt kapják.
A valós munka világában ez persze valahogy igazságtalan, és valószínűleg oda vezetne, hogy a legtöbb munkás csak másnap délután jelentkezne.
De ennek a példabeszédnek mélyebb értelme van. Az aznapi bér megfelelő volt, jó volt, de mivel a másik még többet kapott, az első munkás elégedetlen volt. Itt megint itt van: összehasonlítani butaság.
És látok itt egy másik jelentést is: a több teher nem jelent több fizetést. Egy fuvarozó cégnél valószínűleg így van, de a keresztény életben nem kapsz több fizetést, ha több terhet cipelsz. Éppen ellenkezőleg, ennek elvárása, ez a gondolkodás önmagában rossz számomra. Ellentmond a szeretetnek.
Egy példa egy törvényszövegből a 2Mózes 23:5; NL:
Itt empátiát, együttérzést látunk az ellenséggel és az ellenség szamarával. Ha itt számítóan közelítünk, akkor inkább az összeesett szamár képét posztoltuk volna ki a Facebookra. Ezzel árthattam volna az ellenségnek, és előnyre tehettem volna szert.
Mert az ellenségem is ártani akar nekem, különben nem lenne az ellenségem.
De ez nem a helyes út. A számítás és a jótékonyság nem jár együtt.
A teherrel való megbirkózás
Térjünk vissza a kérdéshez: Hogyan kezeljük a terhet?
Van ez a vers a Hegyi beszédből, a Máté 6:34-ből, amely lazának tűnik.
Más fordítások a "teher" helyett "csapást" vagy "gonoszságot" írnak ide. Remélhetőleg ez nem mindig ilyen rossz.
Első pillantásra ez a vers úgy hangzik, mintha mindig terv nélkül kellene beleélni magunkat a napba; akkor mindent jól csináltam volna. De nem így érzem.
De ezt a verset is kontextusban kell látni, és a szakasz az ételről, italról és ruházatról való gondoskodással kezdődik, vagyis az alapvető szükségletekről való gondoskodással.
És itt bízhatunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk, minden nap. Erre az alapra aztán tervezhetjük és építhetjük az életünket.
A mindennapok terhei nem fognak eltűnni, de már az is segít, ha életünk alapja Jézus Krisztusban szilárdul meg. Isten gondoskodni fog rólunk.
Ennek ellenére meg kell birkóznunk a terheinkkel.
Feladatok átadása/megosztása
Egyes terhek bizonyára a saját hibánkból származnak. Ha például túl sok feladatot vállalunk magunkra, az nagyon megviselhet minket.
Erre jó példát találunk az Ószövetségben, a 2Mózes 18:13-27-ben, ahol leírják, hogyan vezette Mózes az akkori Izrael népét. Emellett az igazságszolgáltatást is át kellett vennie, és minden ügyet személyesen intézett.
Apósa, Jittró meglátogatta őt abban az időben, és a következőképpen nyilatkozott:
Akkor azt javasolja, hogy delegáljon feladatokat, és nevezzen ki bírákat:
Ebbe beletartozik az is, hogy bízzatok másokban, hogy ők is képesek lesznek elvégezni a munkát.
A feladatok átadása, a megosztás, a bizalom abban, hogy másoknak is vannak jó ötletei, hogy mások is törődnek a közösséggel, ez a helyes megközelítés.
És természetesen akkor is, mint most, a (állandó) küldetés minden keresztényre vonatkozik (Lk 10,2; NEÜ):
Keserűség
Vannak más módok is, amelyekkel az ember felesleges terheket okozhat magának. Az egyik ilyen a keserűség (Zsidók 12:15, NL).
Ez igaz egy csoportra, de igaz rám személyesen is. A megművelt keserűség hosszú távon megterhel benneteket, és csak a megbocsátás segít ki belőle. Ez persze nem jelenti a rossz tapasztalatok elfojtását vagy szőnyeg alá söprését, és nem is feltétlenül a megbékélést. Az szép lenne, de nem mindig működik.
Lazítás
A másik pont az, hogy a szombatot egy bizonyos formában felfedezzük magunk számára.
A Jeremiás 17:22; LUT-ban van egy szombati parancsolat Izrael népének:
Ránk, keresztényekre a szombat már nem ilyen módon vonatkozik (ez is egy külön prédikációs téma lenne), de vegyük természetesnek, hogy a hét egyik napján nem hordunk terhet. Nálunk ez általában a vasárnap. Ma délután a munkahelyi számítógép kikapcsolva marad, az akták a táskában, és olyasmit csinálsz, amit amúgy is szerettél volna. Nem számít, mi történik, csak hagyd a terheket. Holnap úgyis visszajönnek.
Néhány hete készítettem egy xilofont fából. Egyszerűen kedvem támadt hozzá. Most a falon lóg, de jó volt megépíteni.
Persze nem lehet mindig mindent otthagyni, van, akinek vasárnap is dolgoznia kell. De találj egy olyan időpontot, amikor félreteszed a terheket, és teszel valamit magadért.
A bűn terhe
Van egy másik teher is, amit magunkra rakunk. Ez gyakran minden teher oka, a bűnök terhe.A rossz lelkiismeret fakír párna.
Valójában a mondás úgy tartja: a jó lelkiismeret szelíd pihenőpárna.
Természetesen minden nap vétkezünk, néha szándékosan, remélhetőleg gyakrabban akaratlanul, néha komolyabban, néha kevésbé komolyan.
És eközben gyakran teszünk olyan dolgokat, amelyeket mások joggal róhatnak fel nekünk.
De mi keresztények tudjuk, hová tegyük.
A Róma 11:27 (NT) nagyon jól mondja ezt:
Ha Jézus Krisztus mellett döntöttünk, akkor benne vagyunk ebben a szövetségben, és bármikor, ha szükséges, elé vihetjük bűnünk terhét, és megszabadulhatunk tőle.
És ez megváltoztat minket. És tisztázhatjuk azt, amit jogosan rónak ránk mások, és bocsánatot kérhetünk.
Teher másokon keresztül
Térjünk rá egy másik pontra, ami gyakran először eszünkbe jut, amikor terheket érzünk.Valaki más tett valamit, ami engem terhel. A másik személy a hibás. Gyakran, amikor tehernek érezzük magunkat, a mutatóujjunk felemelkedik befelé, ahol máris a bűnösre mutatunk.
És persze elég gyakran mások a hibásak a problémáinkért. Az Ószövetségben például gyakran találunk olyan eseteket, amikor egy másik nép okoz gondot Izraelnek, terheli azt. És Isten segít, amikor Izrael hozzá fordul.
Minket is terhelhetnek mások, például amikor bűncselekmény áldozatai leszünk, amikor zaklatnak minket, és így tovább. Ebből bizonyára mindenki tapasztalt már eleget.
Itt már csak az segít igazán, ha megbocsátunk az elkövetőnek. Mint mondtam, ez nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá kell söpörni a dolgokat, vagy nem jelenteni a bűncselekményeket. Ezt egyénileg kell eldönteni. De az embernek meg kell békülnie Istennel, esetleg egy hosszú fájdalmas szakasz után.
Nem mindig olyan könnyű azonban másokat hibáztatni a saját terheinkért. Nem ritka, hogy a teherben érintetteknek különböző elképzeléseik vannak arról, hogy ki a hibás. Itt valóban alázatra van szükség.
Ezt egy rövid példával szeretném szemléltetni (Példabeszédek 27:3; NEÜ):
Ki most a bolond, és ki az, akinek terhe van?
Tegnapelőtt röviden beszéltünk a Dunning-Kruger-effektusról is. Ez a hatás az inkompetens emberek önképének azt a kognitív torzulását írja le, hogy túlbecsülik saját tudásukat és képességeiket. (Ezt a mondatot nem magamnak találtam volna ki, a Wikipédiáról van kimásolva).
Ha ezt görbeként ábrázoljuk, az eredmény a Hegyi "Hülye".
Ha valaki tud egy kicsit, akkor gyorsan szakértőnek hiszi magát, és úgy is fejezi ki magát. Ekkor a Hülyeség-hegy tetején vagy. Ha aztán többet tanulsz, akkor végül megérted, hogy még mindig sokat kell tanulnod, és alázatosabbá és óvatosabbá válsz.
Valószínűleg mindannyian többször is feljutottunk már ennek a hegynek a tetejére.
Tehát a mások hülyesége nagy teher lehet, de óvatosnak és alázatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy az adott esetben ki a hülye.
Segítség
Az utolsó pont tehát a segítség, amit kaphatunk.A segítségről már az Ószövetségben is hírt adnak, pl. a Zsoltárok 68:20-ban:
A terhektől persze nem lehet megszabadulni, de Isten hordozza őket.
Jézus Krisztus is ezt hangsúlyozza a jól ismert Máté 11, 28-30-ban; NL:
Jézusban találunk segítséget. Ő velünk hordoz és ő segít nekünk.
És ha ez nem elég vigasztalás számunkra, keresztényként még mindig ott van a végső ígéret a 2Korinthus 4:17-ben; NL:
Összefoglaló
Összefoglalva.
- A teher valami nagyon személyesen érzett dolog, és természetesen megterhelő lehet.
- Anélkül, hogy összehasonlítanánk, fontos, hogy segítsünk egymásnak a terheinkben, jutalom elvárása nélkül, csakis szeretetből . A
- saját terheinket például úgy lehet csökkenteni, ha megosztjuk a feladatokat, és nem egyedül, hanem együtt dolgozunk a feladatokon . A
- megművelt keserűség is teher, amit a megbocsátás által le lehet tenni. Időnként félre
- kell tenni a terhet, és tenni valamit magunkért . Természetesen a
- bűn is terhet okoz, de a Jézussal kötött szövetség által ő leveszi rólunk a bűnök terhét .
- Mások is terhelhetnek minket, talán nem olyan gyakran, mint ahogyan azt mi képzeljük .
- De legyünk alázatosak a helyzet megítélésében. És talán a Dunning-Kruger-effektus ismerete is alázatosabbá tesz minket egy kicsit.
- Segítséget kapunk Jézustól, aki megnyugvást ad a terheinkkel, segít és megtanít arra, hogy a terhek könnyebbek lesznek, mert ő osztozik ra
- És mérhetetlenül nagy dicsőség vár ránk, keresztényekre, amely örökké tart .